Drága Szerelmem!

Szerintem ma beszéltünk utoljára, mielőtt elmész, úgyhogy ezért most írok Neked először. Jó dolog ez a Skype, de azt hiszem, a mi kapcsolatunknak nem (vagy inkább sem) tett jót, hogy annyit beszélgettünk ott, még ha láttuk is egymást közben, még ha jobb híjján nem is volt más megoldás. Hát igen, ez a távkapcsolatok átka: alternatív megoldásokra szorul az ember fia / lánya, és nem tud találkozni annyit a szerelmével, amennyit szeretne. Beleestünk mi is ebbe a csapdába...

Furcsa lesz nélküled... Furcsa lesz nem mindennap beszélgetni Veled, de talán jobb is így. Jobb, ha nem tudom, hogy Te mire gondolsz, és jobb ha Te sem tudod, hogy én mennyi hülyeséget írok Neked. Olyan messze mész tőlem... :( Már most hiányzol, pedig csak kb. 30 óra múlva indulsz. Tudod, amikor a múlt héten Zalakaroson nyaraltunk, és megtudtam, hogy Németországban kaptál munkát, én igazán örültem, hiszen Te régóta ezt akartad: kimenni, dolgozni és anyagilag helyrejönni. Ugyanakkor meggyűlöltem az összes német túristát ismeretlenül (jó sokan voltak), mert tudtam, hogy ők sokkal közelebb lesznek hozzád, mint én. Szegények, pedig olyan kedvesek voltak, így utólag már tudom, hogy hülyeség volt, hiszen nem tehetnek semmiről. Na mindegy.

Ma még sírtam egy kicsit, akkor is, amikor írtunk egymásnak, de azt hiszem már jobban vagyok. Beletörődtem, hogy elmész, de tudom, hogy nem örökre, és ettől is azért jobb kedvem lett. Én mindenesetre várni foglak Téged, és addig is bizonyos időközönként jelentkezem, és megírom többek közt, hogy még mindig hiányzol, és hogy mindennél jobban szeretlek! Na jó, ez minden levélre már nekem is túl sok lenne, de ma még mindenképpen leírom azért. Úgyse olvasod el... :)

Vigyázz magadra! Hamarosan újra írok.

Csókollak!

V.