Ma nem leszek hosszú, bár annyi minden megfordult a fejemben, jó lenne kimondani mindent, de ez ha írni kell, valahogy nem megy... Holnap ilyenkor már kint leszel...én meg itthon maradok a megválaszolatlan kérdéseimmel. Mi történt velünk? Néha sajnálom, hogy nem láttál bele a szívembe igazán. Miért lett volna jó mással, amikor tőled mindent megkaptam, amire vágytam? Miért hagytuk, hogy így alakuljon? Ésatöbbi... Tudom, hogy ezek a kérdések még sokáig nyitva maradnak.
Ma nem voltam még elég erős... Meg hülye is voltam. A melóban a "Nem tudok élni nélküled" című számmal sanyargattam magam. Nem is csoda, hogy fél napig sírtam (úgyse vette észre a kutya se), és még az is eszembe jutott, hogy mi lesz, ha nem leszek elég erős, és egy autó alatt kötök ki???
Na jó, azért hazaértem, és itthon már azon gondolkoztam inkább, hogy most melyik dal is illene igazán ebbe a helyzetbe. Emlékszem, amikor a Youtube-ról dalokat küldtünk egymásnak, így vallva meg érzéseinket, amikor még nem tudtuk kimondani. Nem találom az igazit... Talán ez:
Mára ennyi Édesem. Hajnalban (ha nem alszom) el itt leszek, és "elengedlek"...
Pihentető szép álmokat addig is!
Csókollak!
V.
U.i.: Képzeld, az anyám már "Méltóságos Asszonynak" hív a hátam mögött. :D Kééééééész!
